Profán-bután

Vacakolni. Szinte már csak ennyi.
Ezzel telik az idő, mintha
lenne még más, amit meg kell majd tenni,
és így spórolunk, hogy várunk
egy szebb jövőben bízva.

Az apja faszát! Mondja, mikor kettő
- fél három között eszébe jutna,
s így torpan a gondolat,
erre jó a csúnya szó,
gátat virít a megáradó folyónak.

Vacakolunk. Hisszük ezt kell tenni.
Él bennünk az élet utáni halálba vetett hit.
Így csupán bután, sután,
propán-bután...
Csak az értelmetlenség, ami mindig kisegít.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.