Galambot formált

Dolgozószobájából sokszor elnézegettem
a galambok lipótvárosát, íróasztala előtt volt
az erkélyajtó, széles ablak, az ajtó általában
résnyire tárva, a meg-meglibbenő függöny
mögött is jól látszott a tetők város fölötti város-
része, ezer galambbal, néha az erkélyre is
odaszálltak, a párkányon megültek, szemben
profán kápolnaoltárra emlékeztető íróasztalával.
Amikor dolgozott, bizonnyal ő is elnézegette őket,
maga is madár volt, galambot formált, vagy inkább
galambfiókát, aki éppen most tanul röpülni.
Egész életében röpülni tanult, röpülni próbált,
a munkaszolgálatot végigtáncolta, azután hazatért,
hogy egy városrésznyi galambot égre eresszen.
Engem is ő emelt fel, befogadott és táplált, ültünk
a sixtusiban, pirított kenyeret kínált, apró pirított
kenyereket egy fonott kosárban. A teáskannára
bélelt vászonborítót húzott, hogy forró maradjon,
és beszélgettünk, sokszor semmiségekről csak,
legtöbbször mégis sokáig.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2004/3