Alkohol-rapszódia
A megkeseredett ember utolsó mentsvára
az utolsó ajtó, mi előtte nincs bezárva
az égből alászálló héjaként kiragad
a hideg valóságból megszabadít egy perc alatt
megnyitja az ember előtt a végtelen kapuit
egy másik világba való átlépésben segít
az ördög találmánya, megalkudhatsz vele
döntsd el, pár év mámor, vagy száz szürke év kell-e
lassan emészti el emberi tudatod
meddig maradsz még ember, már magad sem tudhatod
a mámor hirtelen, egyszer csak kínba csap át
semmi nem az, mi volt, felborul a világ
az illúziókból épült légvár leomlik
az eddig meglévő törékeny egyensúly felbomlik
vaskapu tárul, a pokol súlyos kapuja
mi mögött kacagva vár már az ördög maga.
2006. 01. 13.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.