Magányos lovas

Fenséges fekete ló
rajta fekete alak
vágtat a pusztában
ki tudja, merre halad
nyomában száll a por
vágtat szüntelenül
tán valahová siet
tán valahonnan menekül
arcát elfedi
a fekete cowboy-kalap
ölésre kész revolverén
büszkén csillan meg a nap
se honnan, se hova
se jövője, se múltja
végcélja nincs, sem neve
sem semmije, csak útja
a lódobogás halkul
ahogy jött, úgy tűnik el
e gyászos, magányos sziluett
s többé nem bukkan fel
szél hozta, szél vitte
világunkon így vetődött át
tán nagy küldetése lett volna
tán nem volt más, csak délibáb

                          2006. 01. 12.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.