Könyörgés az emberért

                                                     "Én dicsőítettelek Téged e földön,
                                                      elvégeztem a munkát,melyet énrám bíztál"
                                                                                                       / János e.17,r /


Atyám!Eljött az óra!
Dicsőisd meg a Te Fiadat!
S Fiad is dicsőít majd Téged!
S úgy hull a szóm,mint vér a hóra
S úgy mar szívbe,mint éjbe a pirkadat
Ha ébred a fény,s elűzi a sötétséget

Adtál hatalmat, s erőt
S földre küldted egyetlen fiad
Hogy dicső neved hirdessem ott
Adtál nyájat, s legelőt
Rám bíztad a bárányaidat
Testet adtál szellememnek,ami sosem volt

Én a földön születtem
Pásztorok vigyázták álmom
A kies pusztában,s ígédnek
Éltem,s merre jártam,hirdettem
Hogy tövises utamat végig kell járnom
Születnem,meghalnom,hogy Hozzád visszatérjek

AZ EMBERÉRT KÖNYÖRGÖK
Nem a világért,mit ott hagytam
Vak sötétben fenn a Golgotán
A Te nevedben ma is őrzöm
Az EMBERT ,mert életemet neki adtam
Hogy egyek legyünk,ahogy Te  bennem Atyám

Azt kérem e végórán
Legyen velem itt minden EMBER!
S lássam az ellenem vétkezőt
Csak a csillagfény boruljon rám
Ha szemem lehunyom végleg a kereszten
S szeress,ahogy szerettél a teremtés előtt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.