Kimerülten
székembe roskadva
jut eszembe:
csak ember vagyok...
a legnagyszerűbbek is
elfáradnak egyszer
bármily fennségesek
bármily nagyok...
Milyen szánalmas
jószág is az ember...
kis megerőltetés
s máris megtörten ül
ám hiába az önelégültség
s a sok tévhit...
a vén Kaszás elől
senki nem menekül.
