Ûzött vad
Téren s időn át
űzetett
ezer sebből vérezve
megpihenni sem állt meg
futott
immár semmit sem érezve
Üldözői már távolt
de nem ál meg
rohan a vesztébe
semmis sem éri utol
és nem állítja meg
még nem jött el a vége...
Egy pillanat...
s a büszke állat
mintha hirtelen lelassulna
mintha nem bírná már
s néha meg-megállna
Eddig tartott
a halálfutás
érzi már a vesztét
megáll, nyugodtan körülnéz
s méltósággal
leheli ki lelkét...
2005. 12. 17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
