Az ifjúság rapszódiája
Ma még minden gondtalan
holnap talán nincs is
vagy ha van is, céltalan
csak a jelen számít
Ám a homokszemek
az idő homokóráján
gyorsan leperegnek
mint üvegből az ital
úgy fogynak el könyörtelenül
a percek
Haláltánc minden perc
a vég egyre közelebb
senki sem veszi észre
de a homok csak pereg, pereg...
Az ifjúság hűtlenül
egyszer csak magadra hagy
észre sem veszed
s máris egyedül vagy
magányban, fájdalomban
ott állsz a sír szélén
öregségben s elmúlásban
egy feneketlen gödör peremén...
2005. 12. 17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
