Szabadság-híd, este nyolc, hóesés...
A távolban a város fényei
lent, alul a Duna
könyörtelen hózivatar...
a kétségbeesés hona
a forgalom áll...
halott a híd
odafent az ég sötétkék leple
rendőrségi szirénák a szomszéd hídon
kék s piros fények villogása
hoz némi reménysugarat a ködbe
szitál a hó, hideg, kemény
belésajdul a város szíve
a látvány mégis festői, gyönyörű
ha elnézünk a távolba, elmerengve...
Furcsa mozgó-állókép
mint egy szürreális álom
a távolban nyolcat üt egy toronyóra
hangja keresztülszáll a havazáson...
2005. 12. 16.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
