Csoda
Az összetört és meggyötört világ
hirtelen megváltásért, új életért kiált
egésszé áll össze, mi darabokra törött
Feltámad a remény
mi egész idáig rég halottnak tűnt
most pedig úgy látszik
valaki megbocsátja a sok elkövetett bűnt
Érzés jut a szívekbe az érzéketlenség helyett
valami betölti végre a tátongó űrt
újraéled az emberség, melyet
az embertelen világ ez idáig nem tűrt
Mindenfelé fény árad
s véget ér a megkövültség
semmi nem az már, mi előtte volt
átalakul minden, az egész mindenség.
2005. 12. 13.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
