Egy magányos gyertya
túlvilági fénye
borítja félhomályos
világba a szobát
az egyetlen láng
a sötétségben
mely megvilágítja
a magány otthonát
Meddig ég még vajon?
Mert örökké biztos nem...
Mindenképp ki kell
hunyjon a reményt adó
fénysugár
A gyertyafényt sötétségnek
kell majd felváltania
s visszatér, mit távol tartott:
a sötét, hideg, monoton magány...
