s.r. kisasszony
s. r. kisasszonyt örököltem
magamtól és véle a stafirung
két évünk amíg csak én gyötörtem
közösen nőtt a bánatunk
s. r. kisasszonyt elengedtem
húsz év is eltelt azóta már
a ludas hogy el mégsem feledtem
szívem e koszlott rossz bazár
s. r. kisasszony kedvére szólni
mert teltek az évek hát nem lehet
koldusként küszöbén kuporogni
próbálnék még de kinevet
ha beszélünk mert beszélünk gyakran
szerelmem mormolnám telefonba
ám s. r. kisasszony érdes hangján
elnémít a múltunk romja
hajt hozzá kamasz hevület mégis
vagy érett vágy rám maradt fájdalom
de s. r. kisasszony otthonában
más alszik rég az ágyamon
szívem bár szaggatnám szerteszéjjel
és bármikor lehetnék érte hős
s. r. kisasszony terhelt egy férjjel
nem mintha én nem lennék nős
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
