Ember

A mindenséget hajszolja
e porszeme a létnek
a teljességet kutatja
e torzója a térnek
Semmivel nem éri be
mert mindig több és több kell
küzdelem a léte
mert nyugalomra nem lel
Szivárvány, csillagfény
ennél kevesebbel soha
ez a szánalmas lény
beérni nem fogja
A töredék nem elég
mindig csak még, még, még
míg végül elenyész
s a szürke ködbe belevész
Legtöbbjének ez jut:
rövidke földi küzdelem
mind csillagok után fut
s nincs bennük semmi félelem
de célját el egy sem érheti
erejét a mindenséggel össze nem mérheti
mert túl rövid az idő
a test pedig elfárad
elnyeli a temető
s a lélek az űrbe tovaárad...

            2005. 12. 06.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.