Egy emlék valakiről
ki már régen távol jár
még most is fel-felvillan
mint egy régi, boldog nyár
Kósza kísértetek
jönnek, beköszönnek
kalapot emelnek
majd ahogy jöttek, elmennek
Sziluettek rajzolódnak ki
a köd homályában
egy rég elfeledett arc
az idő múlásában
Emlékárny már csupán
kit hajszolni nem éri meg
meg már senki nem leli
a múlté már, hajszolni minek?
