Hulló falevelek

HULLÓ FALEVELEK


Dér csipkedi arcunkat mikor reggel, kimegyünk,
Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk.
Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek,
A vándormadaraink is messzi útra keltek.

Viruló természet téli álomra készül már,
Elvétve bújik csak előre egy kis napsugár
Hogy melengesse szívünket egy kis időre még,
Visszagondolva nosztalgiázva nem olyan rég

Mikor még a felhők elbújtak fent a magasba,
Hogy a napfény szívünket tündökölve ragyogja
Be és örömteli derűs vidámságot hozzon,
Hogy Szerelmes szívünk viszonzásra vágyakozzon.

Őszi falevelek hullnak, a vándor is pihen,
Leveti poros csizmáját, és jövőnek üzen:
Tavasszal útra kelek, ha zöldell már a határ,
Amikor visszaérkezik sok költöző madár.

Addig pihenjünk, álmodjunk magunknak szép jövőt,
A természet megújulását, újra ébredőt.
Ősz és tél ne hozzon senkinek szomorúságot,
Inkább derűsebb ébredést és sok boldogságot.

Zirc, 2005. November 09

Ifj. Nagy Bálint








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.