Egyszer
Egyszer annyira megszerettelek,
hogy nem hazudtam neked;
s te csak néztél rám,
az idegenre, tanácstalan,
és szemeid könyörögtek,
arcrándulásaid szűköltek,
és fájt látnom magamat benned.
Elmosolyodtam: Csak vicceltem!
Visszahelyeztem szakállam,
begomboltam piros kabátom,
mosolyogtam, s mondtam:
Ho ho hóó!
Édességet varázsoltam elő
lelkem puttonyából,
és veled maradtam egész éjjel;
s odakint szerelmesen bóklásztak
a rénszarvasok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Reményrõl fantáziál (, 2006)
