Az éjjel teremtménye, ha jő
felvillan két zöld szem
olyan titkokat tud, tanul
miket az ember sosem.
Egyedül, teljesen szabadon
csatangol az éjben
bepótolja a sok mindent
mit elvesztett a fényben.
Hívja a holdvilág
nem ismer lehetetlent
bár üldözi az egész világ
de a képükbe nevet.
Léte egyszerre áldás
és ugyanakkor átok
mert nem marad neki semmi más
csak szabadság s az álmok.
