Csend van

                            (2004. december 5. nép savazás)


Csend van. Hallgatok én is.
Nem tudom múlik-e, nem tudom mikor.
Várok. Gyászolok.
Szerelmes nemzet, csalódott estek,
de nézd: semmi nem változott,
csak egy álom, mit oly könnyen
vittél, most ólomsúllyal
rád rogyott.
Nem ezt ígérték.

Nekünk is mindig hazudnak.
Nincs vigasz, magyarázat,
nincs mit felfogni.
Csak a fájdalom, az összeomlott
álmokon ücsörgés, motyogás,
mérgezett gondolatok,
elkeseredett düh.
Szerelmes nemzet, nekem a szó
semmit nem jelent: anyaország.

Rossz nő vagy Magyarország.
Talán mindig az voltál,
talán csak azzá tettek.
Persze biztos tehetsz róla,
hogy eladtak s megvettek,
s most futtatnak. Rossz kurva
vagy Magyarország.
Ha szopni kell, hát szopni kell.
Most, hogy így alakult, vagyunk talán
sok-sok idő óta először
együtt magyarok.
Mikor egyszerre lettünk
ugyanabban a játékban játékszerek.
A magyar mindent kibír.
A méltóság sír, de csak este, sötétben,
csak akkor, amikor mindenki sír.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.