Más lettem



arcomra ha csókod életet lehel
megrezdül szív pirul a bőr rejtőzik
a pillanat is bomlik korhad
öreg időm lassú örvény
mindenbe beleegyezik már sötét
esték leple alatt denevér szárnya
csattog s látok valami
fényt te vagy az lámpáddal
imbolyogsz s benyújtózik
fényed s jössz felém egyre szerelem
vagy sokadik nem kérhetek semmi mást
csak csókot simogatást s
magam vergődése sötét
látomás csupán nagyon  akarlak és
dulakodnék keringenék táguló
üregeidben zuhanni
készen hasadékaidra
éhesen botladozom mint nyikorgó
szélkakas rozsdám pattog s nyikorog
szekerem eddig álmaim
gyötörtek de most  hogy lettél
fényre tartod arcomat azt gondolom
immár más vagyok nehéz titkaimmal







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.