Anyámnak

úsztam csendben
vöröslő testedben
tápláltál engem
harminchat héten át

szorítottalak kezemben
bíztam benned
első léptelmben
csitítottál betegen
ha bármi gyötörve fájt

néztél némán, könnyesen,
ha anyák ünnepén meghitten
neked verseltem idegen
költők dalát

véstél, alakítottál
gyengéden,
ha kellett, keményen
ahogy nőttem
kamaszként
magamra ébredtem
már tudom:
segíteni akartál

sírtam: zokogtál mellettem
ha hittem, elnyel
egy félelem,
és potyogtak könnyeim
kövéren,
enyhítettük sokszor
egymás búsos ízű bánatát

most előtted állok
csalfa huszonegy
évemmel
már én írok verset
saját kezemmel
látod?
nem tudok mit
kezdeni a
hálálkodó könnyekkel
mikor köszönni
akarom szívedet
mert tudnod kell, anyám:
mint emberek a sót
téged úgy szeretlek
ahogy azt régen
ágyam szélén
suttogva
mesélted





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.