Lukács-napi vásár


Bábszív dobban a napban, szívbéli tükör
szórja a fényt. Fénykévében szálldos a por,
míg táncol, táncol, táncol a vattacukor.
Tombol a tarka világ, egy ló szemberöhög.
Most jó lenne, ha nem vinne tovább a tömeg.
Most jó lenne sírni, nevetni csupán,
állni a hangulatok csámpás lábainál,
nyújtani két kezemet tegnapi arcok idült
árnya felé. Most kérném a vizet, hideget,
szomjamat oltani. - Kortyolgasd! - szólna le rám
régennincs nagyanyám. - Még hallom, valahol
trombita szól. A csodákon túl trombita szól.
Égből csöppen a méz. Szél hátán csikorog-
nak pihetollú, röppentyűs tűzmadarak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 1999/4.
Kötetben: Álomház (Pécs, 2003)
Kiadó: Pro Pannonia Kiadó