boszorkányos

hej, ha szoknyád szép harangját
hajnalharmattal telítve
isten súlyos vad haragját
hátad mögé penderítve

pendelyesen cirokszálat
macskadögre suhintanál
holdnálszedett békanyálat
vakszememre fuvintanál

bakördögöt paripának
combjaid közé szorítva
papot kötnél páriának
bűbájolni így tanulva

cikkanó ördögszilánkba
bújnál tőlem ha keresve
holt temető mély árkába
bolyonganék keseredve

ha meg égen szállonganék
tüzemből fölszálló pernye
idesuhanó kis árnyék
esőpermet leteperne

lucaszéken álldigálva
átalnéznék életemen
boszorkányom megtalálva
átbucskáznék szép fejemen

lennék én is üldözöttje
rikoltozó vak világnak
boszorkányom nyűgözöttje
fittyet hánynék vasvilláknak

szétrontanám rőzsedombod
együtt törnénk örök átkot
amit a vész neked gyújtott
együtt fújnánk el a lángot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.