madaras levélféle

amikor megláttam ott a forró aszfalt közepén
egyszerre tudtam, hogy ebből valami íródik
majd neked, csak feküdt ott szárnyszegetten
szinte élettelenül éppen a felezővonalon
s ha szemből elhaladt mellette egy autó
a menetszél hirtelen belekapott a tónustalan szárnyba
éppen úgy ahogy lazára engedett vitorlába a pöffös szél
szemügyre vettem egészen közelről él e még
és kiváncsi voltam vajon miféle madár ez itt kint a prérin
vércse volt nem egész felnőtt inkább növendék
rám nézett és minden fájdalmam benne volt abban a pillantásban
a rabság, a szárnyszegettség, a kiszolgáltatottság
nem volt min gondolkodnom, azonnal döntöttem: menteni kell
az autó tele volt horgászcuccal, becserkésztem ügyesen a merítőszákkal
kicsit féltem hogy belémvájja éles karmait és a csőre sem veszélytelen
de szépen elvolt egészen hazáig az ülés mögött nem volt már semmi  ereje harcolni
otthon begyömöszöltem  egy papírdobozba edényben vizet tettem elé
pár csík nyers húst szereztem de nem fogadta el
csak nézett engem egyre azzal a fájdalmas fekete szemével
tanakodtam magammal mit is tehetnék nem értek én az ilyen vad madárhoz
ha felnevelném egyszer majd úgyis elrepül megszeretem addig a barátom lesz
fájni fog majd a szívem érte
nem volt más választásom mint felhívni a madárvédőket a Kócsagvárban
egy óra múlva jöttek is a zöld autójukkal óriási férfi szállt ki az egyik oldalon
a tenyere is hatalmas volt ahogy kezébe vette a vércsét és egyszerre fény derült
hogy mi is történt a madárral igazából én nem mertem a hóna alá nézni
az egyik lába teljesen lila volt összezsugorodva tartotta mint valami csökevényt
a szárny sem törött szárny volt hanem áramütötte szárny
az ember azt mondta el kell vinni a madárkórházba de minimum lábamputációnak nézhet elébe
a magyar szabvány szerint a villanypóznák kint a mezőkön ahova szívesen ülnének
fel ezek a vad madarak úgy vannak megalkotva, hogy halomra ütik agyon
az őket harminc centire megközelítő békésen üldögélni vágyó egyedeket.
és vannak halálpóznák amelyeket számontartanak mert némely napokon
zsákszámra szedik össze alóluk ezeket a szerencsétleneket
és az akit megmentettem mihez kezd majd szegény fél lábbal csonkolt szárnnyal?
talán valami állatkertben ellesz majd
mint egy hadirokkant szép fiatal katona





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.