Már keskeny vágányon
halad életem vonata.
Való ez nem álom,
a tettvágy ami vontatja.
Még zöld a szemafor,
vonat robog, kerék kattog,
fut a sínpár alattam,
mintha helyettem is szaladna.
Állomások feltűnnek,
majd túlhaladva eltűnnek.
Hány még az állomás,
mily hosszú a pálya?
E sorokban vallom:
nem tart engem izgalomban
mily hosszú a távja.
