elégia
kezedre csöppen a csend
gyanta pereg
világnyesedék lombkoronája
hervadunk fáradt rügyemberek
elégett isten minden fája
itt van a tél hogyan hevítselek
felhőkön átüt a hold
szakad a rend
csillagösvények koldusbarátja
tallérszikrázó lángba mered
emberjajból szűk szőrcsuhája
pokolimától a szája remeg
arcodon alvad az éj
vak szerelem
szunnyadozókat megsegítőnek
eljön a gyilkos szép türelem
ne félj halottra hiába nem lőnek
bújj csak a jéghideg ködbe velem
szennyes a holnapi nap
aranyos sár
foltozott ingű tündérgyerek
gyolcsviganós nagyanyja a nyár
sietős lépteitől kipereg
könnye az isteni zsoltár
szemedben tompa a fény
egykori ég
manóhad szökell szarvasokkal
gyémánterdőben vágyteli vég
nap szippant hajnalharmatokkal
elfogyunk mint a halk tünderegék
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.