Rózsa nélkül

Kertembe éles ollóval megyek,
de öklösödnek a rózsafejek.
Illatuk magas fallá összeáll,
nem rajzol rá penésszel a halál.

Rózsa nélkül indultam el hozzád,
bóbiskoltak már a lámpák
ahogy feléd mentem. Este lett,
a járda szélén a csönd pihent.

Átnyúlok hozzád, megfogom kezed,
bőröd borzolja az emlékeket.
Tört tükörből percek és az órák,

sántikálva arcod előhozzák.
Kristályszívedbe zárva bolyongok,
s megszólalnak bennem a harangok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Nemzedékek (Budapest, 1991)
Kiadó: Krúdy Gyula Irodalmi Kör