Az erkélyajtótól a fotelig
Az erkélyajtótól a fotelig
egy lépés, másfél csak a fotelig,
nekünk másfél órába telt az út,
ránk kívül-belül éjszaka borult,
fogtam a kezed, többé nem fogom,
nyugi, csak nyugi, nyugi, nyugalom,
túl az Óperencián, túl a végeken
lehuppantál végül, behunytam a szemem,
és lehuppantam én is, én is akkor:
apa és fia sárból és agyagból.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Búcsú és megérkezés (Budapest, 1997)
Kiadó: Magvetõ
