Évek óta figyelem,
ahogy elhalad mellettem,
menetszele
nyelvemre fagy.
Jégcsap nyelvem
szilánkosan sérti ajkam.
Köszörül torkom,
nyüszítek,
pedig üvöltenék.
Napszemüvegében
csak az arany csillogását veszi észre,
testének árnyékába sötétedek.
Szoknyája sarka felém csapódik,
a korbácsát soha nem unom.
