Téma [3.0]

Túl korán akarta néven nevezni,
mikor még csupán az első szikra pattant.
A sürgető, nyers magabízás
nem figyelt a másik habozására,
csak fújta volna a pislákoló tüzet.

Tapasztalatok és kellő önmérséklet híján
képtelen volt felmérni a szüntelen ostrom
kockázatát. Hogy is számolhatott volna
a hideg, kiismerhetetlen szempárral? —
A meglepettség vastag falat emelt közéjük.

Akkor elhitte, többé nincs mit mondani.
Most már tudja: van, épp ezért kár is
lenne beszélni róla. Bármi másról
ejtsenek szót éppen, ez a hiány azóta is
folyvást minden mondatuk alanya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-10 19:24:23
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-10 19:24:23