Megáll Yvette a ház előtt, kezében talicska, a feje tetején kockás lila sál, nem kendő. Tavaszi sál. Lábán csizma, amit le lehet tűrni, rózsaszín felső. Kis szoknya, hogy a fenekét takarja, mert vékony a feneke, hozzá fekete harisnya, e fölött vajszínű dzseki, szóval úgy nézett ki, mintha egy Kusturica fimből egy szőke kék szemű főszereplő a falunk közepére esett volna. De miért, nem vagyok így jó? Barátnőm, fáj a torkom, fáj a fülem, és fázom. Nem akarok tüdőgyulladást kapni jelenti ki. Baszok rá, ki mit szól. Én persze egy farmerban meg egy pólóban vagyok. Neked meg az a bajod hogy adsz magadra ha! Szűkebb farmert nem tudtál venni? Persze neked jó a segged, jelenti ki. Hol a canon, amivel a ferde rétet fényképezted? Már majdnem a réten voltam, amikor Laci szólt, hogy hozzak két doboz sört, meg két nápolyit, ezeket megvettem, és mentem a rétre. Yvette éppen sikoltozott a kezében egy fával, mert három őzike éppen arra futott amerre ő volt, az egyik meggondolta magát, vagy megérezte a szagunkat. Yvette sikoltozott, én meg röhögőgörcsöt kaptam. De akkorát, hogy le kellett guggolnom, mert bepisiltem volna. Visszafelé letette a talicskát, aztán fölvette, na barátnőm, ha meglát engem egy talicska fával, megállít. Gazdagék kerítéséhez értünk, kinn volt az egész banda. Szia! üvöltött nekik Yvette, (ne bazmeg már csak ők hiányoztak, bocs ha sokat káromkodok.) - Látjátok én meg fát kórészok, nincs már fém mondta a 25 fokos melegben, pufidzsekiben Yvette. Amit a természet ad el kell fogadni. No gyere gyorsan, Tibiék még jelentik, hogy fát lopok! Csórikám, te fát kórészol, és élveztem, hogy egy Kusturica film, hozzánk képest, semmi. Otthon lepakolta Yvette a talicskáról a fát, és megkönnyebbült, de annyira, hogy már napoztatta "hypó" lábait. Kibeszéltük a gazdagokat, de akkorákat röhögtünk Yvette csóriságán, meg a cofifixen, hogy lényegébem megrendelt tőlem egy Yvette fejezetet, és azon gondolkoztunk, hogy az Yvette, és a halálban beledobta-e a sírba a virágot. Nem baj barátnőm, majd te kiszínezel! Elég színes vagy így is mondtam neki. Előkerült a kártya, a cigánykártya. Miért ne, én is ki tudom rakni! Látom utat mutat, mondom én. Egész jó kártyáid vannak, mondta, mert Isten szeme rajtad van. :))) Egy hapsit mutat a kártya, de örömöd is lesz, egy öreg faszba viszont bele leszel betegedve. Na barátnőm ki az a faszi?:) Ahogy hazatértem Heidi nem tudta mi van velem, hogy röhögök egy kicsit. Kristine helló, szia, hogy vagy, azzal németre váltottunk. Amikor Heiditől megszabadultam, akkor várt itthon egy mél, Vadóctól, idenézz Kriszti, mit találtam Alma Mahlerről, mennyi férfi volt az életében. Oké Vadóc, de nekem meg ihletem van. Jó menj csak írni:))) Képzelem, mit írsz, abba még én is benne leszek! No befejezem, mert a macskáknak cicakonzerveket kell adnom.
