Álarcok

Maradj csak,
langyos eső hull ma a fejünkre.
A nagyság arcképcsarnokának utcáin
csúcsra imádkozott emberek lesnek minket
falakról, utcasasarkokban,
az általában csak lakáshirdetésekkel teleragasztott táblákról.
Ez ám a valódi plakátmagány:
megbomlik a képek szövege –
hullaként hullanak az ígéretek mindennap,
elhalálozási statisztikákként potyognak újságokba.
Milyen szép emberek ezek,
nagyrabecsültek, tekintetesek, urak!
Hosszasan nézem ájtatos képüket,
megnyerő ábrázatukat,
hangzatos jelszavaikat:
szemben állok a közönnyel –
a mézes-mázossal, szmokingossal, áltörődésessel,
hatalomért oktalanul ígérgetővel, uszítóval.

Maradj csak az esőben,
a csalódottság könnyeit itt nem látni.
Megállunk csöndesen,
tiszta a rajtunk végigcsorduló víz:
lemossa az álarcokat.

2025.09.24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: DunapArt Művészeti és Közéleti Magazin, 2025.11.25
Feltöltés ideje: 2026-08-20 14:39:59
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-20 14:39:59