Rianás

Tökéletesen tiszta, szinte hófehér,
Teljesen sima a jég, sehol repedés,
Ahol a zajlás, mint benn tartott levegő,
Lassan, sziszegve szökik – a nap lemenő.

De egy pontban, fájón, vakító-élesen,
Pernyétől, koromtól fulladva, részegen
Magamba zuhanok a jégre, szétesem,
A torkolat felé csoszogok térdemen.

Az ingovány már utat tört a tisztába,
Egy villanás riad a szemem sarkába,
Agyamat az árnyéknyelv fogja markába,
Maradékomat megitta egy hajtásra.

Az utolsó dobbanás elnyújtott sóhaj,
Csorba szívemnél a besurranó tolvaj,
Fellobban a feketére pörkölt lelkem,
Füstölve olvaszt kis repedést a jégen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-13 08:36:17
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-13 08:36:17