A híd
Az ős-én egy váz.
Láthatatlan, de mindenem rajta nyugszik.
A történések megedzik,
mint karjaimat a kapanyél.
Fájdalma emlékeztet arra, hogy élek.
Nem kérdez. Tart akkor is,
ha az én majdnem összeomlik.
Néma.
Szilárd, mint az alapkőzet.
A kezdet és a vég.
És a kettő közötti villanás;
minden megszületett gondolatom.
Egy híd, amelyik partot köt parttal.
Amin keresztül menekülhetek,
vagy kiteljesedhetek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-29 09:17:26
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-29 09:18:45
