cím nélkül (41)
sólyom vadította a felhőket
zuhantában Isten ujja akár az eső
padon kopogott verte a padot
ahol kalapodat hagytad csorgott alá
a fák csersava egy születő iszaptó
én a semmiről írok és nem tudom mi ez
esernyők kabátok szürke önkénye
távolabb mindentől ami kék
ködbe húnyt vitorlások genézise
pusztulni látszik de épp elég
hogy magamhoz öleljem az óceánt
és a madár boldog önfeledt röptét
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-21 20:44:01
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-21 20:44:01