Visszhang



A tó ma vizes vászonként lebeg,
fölötte vizes felhő-rongy,
súlyosan koppannak rajta a hópelyhek.
Gyűrögetek egy múzeumjegyet a zsebemben.

Hideg fűz levelektől sárgára ázott a part,
elhasadt kétfelé a kőrakást kerülve,
céltalan szélfutár ide-oda hord rá havat.
Üres fejjel bámulom a rakpart forgalmát.

Nagyélű csőrrel sirályok harapnak a horizontba,
jön a híg sötét, január kedvese,
vijjogásuk visszhang a bójákban.
A készülő képen háttal állok.

Szálerdő nőtt a kőrakás mögött,
barna bükkös Hegyestűig,
ágaikhoz korai hold ütődött.
Sapkám alól bánat lóg szemembe





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-15 12:37:30
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-15 12:37:30