Fogolycsere
A sakktáblát befújja a homok,
csak toporogsz a hideg napsütésben.
Próbálsz figyelni a ravasz suttogásra,
elejtett szavakból fákat növeszt a remény.
Csődöt mond a számtan: ha tízből
elveszünk ötöt, semmi nem marad.
Szemedre kendő, jobbról és balról
egy-egy őr taszigál. A fejed lenyomják,
mikor autóba ülsz, de semmi több,
egy szót se szólnak hozzád. A kocsi
sokáig kanyarog, majd végre megáll.
Mikor a kendőt leveszik rólad, már
a tieid között vagy, mocskos áruló.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 2004.05.28
