vénülő (jav.)

lassuló lépteim sehová vezetnek
halódok, csak lesem magam bután
az ismerős utca képe halványul:
mi lesz velem ezek után
annyi az idegen arc, mily’ sok a fiatal
hol vagytok régiek, már csak ennyit kérdezek
temetőbe járok a sírhelyek között
apám, anyám már nem szeret
mindkettő egy jobb helyre,
a magasba költözött
mennék utánatok szívesen
de itt tart még gyermekem
mielőtt végleg lehunyom szemem
úgy hiszem kiérdemeltem a végleges nyugalmat
de ki tudja meddig tart még szenvedésem
Isten kegyetlen, megvárat
amikor búcsúzom végleg, ne sírjatok,
mert itt e földön úgyis megöl a bánat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-26 09:15:15
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-26 09:22:02