Oszt majd felbukunk

Oszt majd fölbukunk

                 Télen a korai sötétedés, a hideg, a fűtött konyhába terelte a családot. A vacsora is előbb az asztalra került. Kedden és pénteken, a vacsora után
kártyaparti zajlott  apu és  Mitus bácsi között.  Snapszert játszottak. Olykor
keményen verték a blattot. Zengett a konyha a határozott asztalra ütésektől.
                  A viaszos vásznon egy zöld üveg és egy decis pohár, benne bor. Apu szó nélkül töltött, ha jónak látta, csak arra vigyázott, hogy kitartson a kártyázás végéig.
                   Ez meg már 66, szomszéd és elment a hajó is -  vigyorgott huncutul, az igencsak foghíjas, tar fejű, Lui de Funes-t idéző szomszédunk.
                    Mi újság az állami gazdaságban, kérdezte apu, szokás szerint.  
                    Mi volna, semmi, dolgozunk látástul - mikulásig. De, hogy minek?  
                    Minek, minek, visszhangozta apu.
                    Húzzuk az igát, oszt majd fölbukunk!  Aztán meg elkaparnak. Ennyi. Na de, fene törődik vele, Berci-szomszéd!  Azzal az utolsó pohárkát is kiitta a a derék kártyapartner. A kopott simléderes sapkáját fejébe húzta,
és hazaindult a két számmal nagyobb gumicsizmájában caplatva.

    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-18 12:52:10
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-18 12:52:10