Az éj szövete
Az éjszakák hosszan nyújtóznak.
Mégsem a sötétben
keresem a válaszokat,
hanem abban a furcsa csendben,
ami hajnal előtt talál rám,
amikor már nincs hova bújni.
Amikor a gondolatok
súlya nyitva tartja szemem,
s ahogy a padlóra hullanak,
sosem ütnek zajt,
csak szertefoszlanak.
A nappal fénye finoman
felszegi az éj szövetét,
de az árnyakat
sosem űzi el,
csak eltolja őket a peremig.
Ők pedig ott várnak rám a szélen,
és amikor visszanézek,
fekete vitorlaként feszülnek,
körém zárulnak, mint néma tenger.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-13 21:44:58
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-13 21:44:58
