távoli hegyek

szelek és utak futnak elém
ballagok
a szótlan mező két oldalt
látszólag üres
az ősz már hűvös
mint a magára hagyott szobám
nincs kedvem otthon ülni
valami ezerszer látott sorozatot nézni
esetleg azon gondolkodni
hogy mi miért és hogyan
olyan vagyok akár tízévesen
csavargok a határban
apró lábammal rugdosva a göröngyöket
kezemben elszáradt gallyat tördelve
és bámulva a távoli fűrészfogszerű hegyeket
soha nem jutottam el oda







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-10 10:13:00
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-10 10:13:00