Hajnali stáfeláj



Fölöttem ég van, vagy csak fedél,
reped benne valami kék,
alattunk mozdul a világ,
a semmi simítja kezét.
Létem horpadás a zajban,
egy perc, amit más elfelejt,
nem én vagyok, csak, ami marad,
ha kivonják, amit agyam rejt.
Nincs jó, a forma hajlik, zúg,
mint víz alatt az üvegcsönd,
látok, de nincs mit nézni rajta,
tárgyak mögül egy arc köszönt.
Valami más, se kép, se árnyék,
nem emlék, nem is álom,
ilyen, mikor csend van benned,
s az illúzióidat kívánom.
Már tudom, nem vagyok bent,
de kívül sem lesz szólama,
a lét felkomponált színhalmaz,
mely nem kerül a vászonra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-17 23:28:57
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-17 23:28:57