az erdőben
öles fák árnyékában lépdelek
minden cél nélkül észak felé
s míg jöttem a gerincen
ott tombolt a tavasz
itt a hűs félhomályban
lassan megszárad a bőröm
és kezdem érezni a nyugalmat
ahogy belélegzem a tiszta levegőt
és kifújom az használtat
én is megtisztulok
olyan ez
mint egy ima a mély csendben
amit csak néha zavar meg
egy-egy halk zizzenet
és mozgás sincs
csak néhány elárvult levél integet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-05-05 12:14:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-06 08:41:39
