Ősz
Lompos öregasszony az ősz,
a vaksi ködből lép elő.
Hajába ökörnyál fonódik,
szája szögletéhez még
odatapadva a nyár morzsái.
Szuszogva cipeli hátán
összekötözött batyuját.
A nyirkos avarban kaparász,
rőzsét gyűjt télire, hiszen hideg lesz.
Egy kerítésrács mögül
rácsodálkoznak a krizantémok.
Arcán halvány mosolyba futnak a ráncok,
mikor megüti orrát
a sírvirágok kesernyés illata.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-10-30 21:56:42
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-30 21:56:42
