Erosz tánca


varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat
magritte pipájának láttad az egyik ágát fantázia  
ahogy a görög mondja filia  képzelet ezer éve ismerlek már
söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat  bódító
hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről
vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba
fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor
                                                        – rádfordultam akkor láttam
                                                        a szakadt farmer foltozott emlékét –        


be nem fejezett mondatok  levegőben maradt madártej habok
fehérek puhák mazsolák kuncogó tyndall felhők
hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok
ajkakkal sebzett barázdák  felhők tejutak táncosok
minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül
valami lassú valcer zenéjére és a rácsodálkozó nézi teremtményét
a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit
                             a tejútat – ami én – és az andromédát – ami te –



mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz
élettelen kő a föld – nem hiszed kék pillájú – a tér tágul neked tágul
– barlangok – egymásba fordulásunk ismeretlen
csillagködök  gaia sebei  istenek vizei
                             – egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul –


ekkor mesélj a plejádokról – szeress nem baj ha a kávé kihűl –
egymásba fordulva agapé – átható ahogy nézel –  
nem hittelek magaménak kérdőjelként csavarodj körém

                                            – a  kő és a meztelen lélek –  fényben ébred









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-27 15:59:59
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-27 16:04:14