szépkorban - 3.


az élet egy sípálya min
félsz lesiklani
a célt nem jelzi fáklya de
élethossziglanig sejted
nem végtelen s
hol gyötrődsz
hol legyintesz
eljátszod ha látják
neked ugyan mindegy
de ahogyan várják a
szomszédod haza a
szobák mind zárkák s
a magány mint kasza
éles sebet ejt de
még eltitkolod hogy
szívedet kiette s még
meg is gyilkolod a
maradék vágyat hogy
legyél valaki
ne csak kiszáradt fa mi
elfogyhat tavaszig





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-09-13 19:49:11
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-13 21:24:47