Szomorú vasárnap
Nagy, szomorú csend a vasárnap,
hol párakalitkában ülnek a zajok,
gubbaszt a cinke ,a feketerigó,
a csőrökben pihenő szólamok.
Fűszál bólint, ívén esőcsepp gurul,
néha megborzong az orgonaág,
ha a lusta szellő tenyere simul,
és kékebbnek tűnik a harangvirág.
Csendes esőben fürdik a vasárnap,
redőnypillák alól az ablakszemek
az útszéli kis pocsolyát bámulják,
melyben egy halott verébgyerek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-08-06 16:42:33
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-06 16:42:33
