Az eső szerelme
Szerelmes lett az eső a szélbe,
imádta amikor az susog,
nyári éjek csendes magányába
ahogy hordta az akácillatot.
Szerette a felkorbácsolt képet,
folyók felett dúló erejét,
megcsodálta a kis semmiségből
felduzzadó hatalmas legényt.
Messzi tájról indultak ők ketten,
útjuk gyakran találkozhatott,
az őserdő fülledt melegéből
az ég a földnek zivatart lopott.
Cseppenként mind halomba hordta,
fellegfészkében az eső suhant,
szél kísérte sivatagon túlra,
hol szívében szerelem fogant.
Csillogtatta millió kis cseppjét,
lágy permettel szórta a határt,
vagy szirmokon szikrázott kacéran,
s láb' lógázva is a szélre várt.
De hiába minden trükkös szándék,
ha rohanva tört az mindenen át,
esőfüggönyt mérgesen megtépve
pusztulást hagyott maga után.
Szerelmes volt az eső a szélbe,
de cseppekre tört benne a vágy,
így, ha fájó képek gyötrik néha,
jéggel veri máson el baját.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-08-06 16:13:23
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-06 16:14:38