Párbaj

– Nevetséges, milyen rosszul csinálja.
Annyira feszülten lesi az úszót,
akárha az élete múlna rajta.
Észre nem venné, hogy ez reménytelen.

                                                                                         – Ennél az is jobb volna, ha beszélne,
                                                                                         de csak meredten figyel, mint egy versenybíró.
                                                                                         Feszélyez. Mindig is utáltam, ha
                                                                                         vizsgahelyzetekbe kényszerítenek.

– Ott, ahol áll, soha nem fog ki semmit.
Ennyire szélvédett helyen túl tiszta
az áramlás, ide csak lúzerek járnak.
Bosszantó ez a semmit sem váró türelem.

                                                                                         – Lecövekelt mögöttem, mintha ugrásra
                                                                                         készen várná, mikor kapok ki valamit.
                                                                                         Már régen tovább kellett volna állnom,
                                                                                         de kivárom, hogy elegye innen a fene.

– A türelmem fogytán, de kíváncsi vagyok,
hogy meddig bírja. Látni szeretném az
arcát, amikor rájön, hogy feleslegesen
töltötte itt az idejét. Csak engem fogott ki.

                                                                                         – Hopp, ez most ráharapott! Húú, hogy
                                                                                         viszi a damilt! A francba! elkelne a segítség.
                                                                                         Hééé! ember! nem ugrana ide?!
                                                                                         Még sose akasztottam meg ekkora példányt.

– Nézd már, szemet talált a vak tyúk!
Na, gyerünk! Örülhetsz, sikerült!
Ha nem vagyok itt, most szinkronúsznál
a fenéken — vetem oda búcsúzóul.

                                                                                         .– Ne rontsd el a kedvem — vigyorgok rá
                                                                                         felhőtlen boldogsággal, és döbbent
                                                                                         tekintetétől kísérve visszacsúsztatom
                                                                                         a vízbe életem legnagyobb fogását.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-05-15 00:02:15
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-15 00:05:07