lacrima dolorosa

emlékszem egymással táncoltunk akkor este
és tükörszemű idegenekkel akik énekelve
felmutatták védtelen arcunkat az árnyaknak
ahogy a feláldozottak szívét szokták az isteneknek

elveszett és szomorú fények forogtak fölöttünk
és mi ott véreztünk a dörgő hangok között
míg lassan lefoszlott rólunk minden hamis mozdulat
mint íváskor a lazacokról a hús

aznap éjjel törzsi dobok hangja dübögött a gerincünkből
és a puszta zsigereinkkel szeretkeztünk
lehunyt szemeid mögött láttam kettőnket
önmagunk fölött, villámszínű szeleken lovagolva

aztán felkelt a Nap
sosem feledem milyen szörnyű tudással
milyen idegenül néztük attól kezdve egymást
a másikat aki olyan távoli
a másikat aki
                       csonka






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: KONTRASZT független irodalmi és művészeti folyóirat, 22.08.22.
Feltöltés ideje: 2023-04-06 20:40:29
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-06 20:40:29