Azt vélte óriás
Nagyot ütött, pedig aprócska volt,
Azt hittem lepattan, ahogy jött felém,
Megsebzett s kajánul odahajolt,
Jaj, haragot éreztem leheletén.
Aztán ott maradt, leült, nem messze,
Nevetett, nem is szégyellte magát,
Meg is kérdezte, innen most szebb-e,
Ahogy elállja utam hajlatát.
Azt vélte óriás, akkor már láttam,
Hogy majd nőttön-nő, ahogy fenyeget,
Ekkor én odakiáltottam bátran:
Hé, megjegyeztem az összes hegyet.
Ő távolodni kezdett, kicsike folt,
Elmúlott előlem, a seb is beforrt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-02-28 08:07:04
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-28 08:07:04
